Forró helyzet  By: Amy2

Másnap estefelé már mindenki fáradt volt. Ami nem is csoda, hiszen Dr. Eggman új találmánya eléggé kifárasztotta őket. Mindannyian a nappaliban voltak. Knuckles, Rouge, Tails, Shadow /aki kivételesen most otthon volt/ és Cream a Tv-t nézték. Amy elvileg olvasott, de a gondolataiban a tegnapi bálról gondolkodott és az azutáni eseményekről. Sonic szintén gondolkodott, de az ő egészen másról. Dr. Eggman, az a Joe-gyerek és még hasonlók. Végül Cream elment aludni, Rouge még egy kört repült kint, majd ő is nyugovóra tért. Knuckles-t helyben elnyomta az álom, Tails pedig felment a szobájába. Amy is álmosan tette le a könyvet, majd jó éjszakát kívánt Sonic-nak, és ő is elment lefeküdni. Kis idő múlva Sonic is felment a szobájába. De csak a mennyezetet bámulta a sötétben. Rajta kívül már mindenki aludt a saját szobájában, de Sonic most nem volt álmos. Valami furcsa, nyugtalanító érzés nem hagyta nyugodni.

Egy kis idő elteltével:

Sonic /gondolatban/: Azt hiszem, lemegyek a konyhába és iszom valami üdítőt. Hátha utána végre tudok majd aludni egy kicsit.

Azzal elindult lefelé. Furcsa módon a konyha világos volt. Mintha valaki égve hagyta volna a villanyt. Azonban nem villany volt. Mikor Sonic odaért már érezte az égett bútor szagát és a füstöt is látta. Gyorsan cselekedett. Tails még régen beépített egy tűzvédelmi rendszert. Annak a gombját nyomta be Sonic. Azonban csak a csengője kezdett el nagy hangon csörögni, de víz nem jött a mennyezetbe beépített ügyes kis szerkezetből. A zajra mindenki felébredt. A tűz még nem terjedt el nagyon, így mindenki kirohant az égő házból.

Tails: Még szerencse, hogy felébredtél, Sonic! De nem értem, hogy miért nem működött a vízrendszer, és hogy egyáltalán miért nem jelezte a füstjelző, hogy baj van. Azért örülök, hogy mindenki épségben kijutott!

Sonic: Igen, én is örülök neki! De…

Itt körülnézett.

Sonic: Várjunk csak! Biztos, hogy mindenki kinn van? Mert, ha igen, akkor… hol van Amy??

De a választ meg se várva, berohant az akkor már igencsak égő házba.

Tails: De Sonic! Ne!!

Mindenki döbbenten állt. A földbe gyökerezett a lábuk.

Közben Sonic egyenesen az emeletre rohant. Amy szobája felé tartott. Attól félt, hogy Amy nem hallotta meg a vészcsengőt. Gondolata igaznak bizonyult. Amy aludt. Sonic odament az ágyához és megpróbálta felkelteni. Eközben Amy-nek egy gyönyörű álma volt. De hirtelen érezte, hogy valaki ott van mellette. Kinyitotta a szemét és:

Amy: SONIC! Mit keresel itt???

Sonic: Gyere gyorsan Amy! Siess!

Amy: De mit történt?

Sonic: Kigyulladt a ház, és mihamarabb ki kell jutnunk, mielőtt összedől!

Amy: Micsoda? De mi lesz a ruháimmal? És a többi cuccommal?

Sonic: Ezt most komolyan kérdezted? Nincs időnk erre! Gyere már!

Elindultak az ablak felé, de egy a tetőről leeső égő gerenda elállta az útjukat!

Sonic: Akkor a nappalin át kell kijutnunk!

Azzal megfogta Amy kezét és a szobából kirohanva vele a nappali felé indultak. A nappali már kész kemence volt, de mégis meg kellet próbálniuk a menekülést.

Amy: Nincs valami más kiút?

Sonic: Megpróbálhatnám átrúgni a falat, de attól tarok, hogy azonnal összedőlne.

Amy: Az nem jó! Nézd ott az ajtó! Ha azt most elérnénk, akkor talán még mielőtt komolyabban megsérülnénk, kijutnánk.

Sonic: Jó ötlet! Akkor készen állsz?

Amy. Mire?

Sonic: Megfoglak és átfutok a tűzön egyenesen az ajtóhoz.

Amy: Biztonságos ez?

Sonic: Hát… ne próbáld ki máskor. De most életet menthet.

Amy: Érzed ezt a szagot? Mintha gáz lenne. Mármint szó szerint gáz.

Sonic: Az pedig gyullékony. Na jó. Most indulunk!

Azzal felkapta Amy-t, és átrohant a tűzön vele az ajtó felé. Mivel gyorsan futott, nem érezték a forróságot. Mikor azonban áthaladtak az ajtón, a gáz berobbant, és a robbanás ereje méterekre repítette őket.

Amy a járdán tért magához. Hanyatt feküdt. Mikor oldalra pillantott, látta, hogy Sonic is mellette van. Mind a ketten felültek.

Sonic: Jól vagy?

Amy: Igen. És te?

Sonic: Minden rendben. Úgy látszik időben értünk ki.

Amy: Ja. Öm, Sonic?

Sonic: Igen?

Amy: A többiek hol vannak?

Sonic: Mindenki kinn volt már épségben, mikor észrevettem, hogy te még benn vagy. Így aztán visszamentem, és most itt vagyunk.

Amy: Akkor neked köszönhetem az életem. Ha te most nem vagy, akkor már nem élnék. Köszönöm!

Sonic: Ugyan már! Ezen nincs mit megköszönni! Te is sokszor segítettél már nekem. Meg aztán…

Amy: Nem Sonic! Ez most más volt!

Azzal Amy síva átöleli Sonic-ot.

Ekkor értek oda a többiek. Mindenki nagyon örült, hogy sikerült élve kijutniuk. A házuk ugyan porig égett, mire sikerült eloltaniuk a tűzoltóknak. Nem sokára azonban már meg is volt a következő ház tervrajza.

Másnap elkezdték a munkálatokat egy másik területen.

Folytatás következik…