A randevú   By: Amy2

 Egy kis frissítés az előző rész tartalmából:  Tails egy S.O.S jelet fog, ezért ő, Amy és Knuckles egy elhagyott gyárhoz mennek, ahonnan a jel érkezik, mert úgy vélik, hogy Sonic a jel küldője. Végül rátalálnak Sonic-ra, (aki nem volt bajban) és elindulnak hazafelé. Pontosabban Sonic-nak sikerül meglépnie Amy elől. Este Amy pedig egy csokor virágot és egy levelet kap Sonic aláírásával.

Amy: Ó, Cream! Képzeld, mi történt! Tegnap este egy csokor virágot és egy levelet kaptam Sonic-tól. Elhívott egy randira. És azt mondta, hogy ma találkozunk. Remélem, hogy mindjárt itt lesz. De mit vegyek fel?

Cream: Nem tudom. Én csak azon aggódom, hogy Sonic megint nem megy el.

Amy: Jaj, Cream! Ne gondolj már mindig rosszra! Szerinted a zöld szoknyámat vegyem, vagy a pirosat?

Cream: Ne értsd félre! Nagyon örülök a randidnak Sonic-kal. De… Ö, a pirosat vegyed.

Ekkor az ajtón besétált Sonic. Még kissé álmosan, de ahhoz már elég éberen, hogy észrevegye, Amy őt nézi, és felé indul. Sejtve, hogy ez nem jelenthet jót, hátrálni kezd.

Amy: Szia Sonic! Mikor indulunk? Egyébként köszi a virágot, az asztalomra tettem.

Sonic: Virágot? Milyen virágot?

Amy: Hát, amit tőled kaptam. Nem emlékszel?

Sonic: Őszintén szólva nem hiszem, hogy tegnap adtam volna neked virágot. Tudtommal el sikerült szöknöm. /itt kicsit elvigyorodott./

Amy viszont még csak nem is mosolygott. Azt hitte, hogy Sonic már meggondolta magát, és most újra meg akar lépni előle. Nem esett jól neki, de elhatározta, hogy most nem engedi el.

Amy: Nos, akárki is küldte, /az akárki szót nagy hangsúllyal ejtette ki/ te most velem jössz.

Sonic, látva, hogy most nincs menekvés, kénytelen volt végig hallgatni.

Amy: Először mi lenne, ha elmennénk sétálni a parkba? Aztán, mondjuk.. öhm.. mit szólnál, ha elmennénk pizzázni? De elmehetünk majd vásárolni is, de csak majd délután. Addig majd eltöltjük az időt valahol. Mondjuk, elmennénk valami romantikus helyre. Tudsz valami helyet estére, ahol nézhetnénk a naplementét? Te úgyis sokat jársz a hegyeken-dombokon. Ja, és a legfontosabbat kihagytam. Végig fognod kell a kezemet. Az annyira romantikus lenne! ÓÓ! /Amy magában elképzelte./

Sonic miután végig hallgatta, csak ennyit mondott:

-És miért kell mindezt végig csinálnom?

Amy: Egy ok miatt. Mert tegnap a leveledben elhívtál randizni!

Azzal Amy elővette a levelet és Sonic elé tartotta.

Sonic meglepődve olvasta. Majd így reagált rá:

Sonic: Na de Amy! Ezt nem én írtam! Egész nap futottam és csak későn értem haza. Az aláírás és az egész szöveg nyomtatott betűvel van írva. Azt pedig bárki írhatta. De az a valaki nem én voltam. Bocs, hogy ezt kell mondanom, de jobb mintha valaki mástól hallod meg.

Amy: /egy pillanat csend múlva/: Nos, akkor… hát… ez azt jelenti, hogy nem akartál eljönni velem sehova? (Egy könnycsepp jelenik meg a szemében.) Tudhattam volna. Akkor mindegy. Menj csak, ha valami dolgod van. Én is elmegyek. Egy kis magányra van szükségem.

Azzal sarkon fordult és sírva indult el kifelé az udvarra. Sonic azonban megsajnálta, és utána futott.

Sonic: Várj Amy! Nos, nem én írtam azt a levelet, de attól még elmehetünk valahová. De hogyhogy nem jöttél rá, hogy nem én írtam? Ha el akarnálak hívni, akkor azt a szemedbe mondanám.

Amy: Komolyan? Hát ez nagyszerű! És hova menjünk?

Sonic: Nem tudom. Csak légyszi, ne vásárolni!

Amy: Akkor jó lesz, az, amit mondtam? Ha a vásárlást ki is hagyjuk.

Sonic: Rendben, menjünk.

És így is lett. Először elmentek sétálni a parkba. Az egész délelőttöt ott töltötték. Délfelé elmentek pizzázni. Nagyon jól érezték magukat. Még Sonic se volt morcos. Sőt! Néha kifejezetten vidámnak tűnt. Ezt Amy is észrevette, és meg is kérdezte:

- Olyan vidámnak látszol, Sonic. Máskor mindig morcos és kedvetlen vagy. Van ennek a jókedvnek valami oka?

Sonic: Nos, nem tudom. Talán az, hogy együtt vagyok veled.

Mire észbekapott már ki is mondta, amit igazán érzett. Amy csak meglepődve, de boldogan pislogott felé, és egy kicsit el is pirult. De nem firtatta tovább a kérdést. Estére felmentek egy közeli dombra, a város szélénél. Naplemente volt. Együtt nézték. Még nem tűnt el egészen az égbolt alján a Nap, amikor Sonic váratlanul megfogta Amy kezét. Amy Sonic felé fordult. Mind a ketten, mélyen egymás szemébe néztek.

Amy /gondolatban/: Hát eljött végre a várva várt perc? Sonic meg fog csókolni? Ez annyira gyönyörű!

Azonban nem lett semmilyen csók, mert hirtelen Eggman tűnt fel. Sonic ugyan hamar elintézte, de már késő volt. Azzal, hogy Eggman megjelent, a romantikus pillanatot elrontotta, és a Nap is lement. Sonic és Amy kéz a kézben ment haza. Este a kapunál:

Sonic: Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a nap veled. Ha gondolod majd máskor is elmehetünk.

Amy: Az nagyszerű lenne, Sonic!

Azzal Amy átölelte Sonic-ot. Sonic most nem ellenkezett. Majd, miután elengedte Amy, már indulni készült. De hírtelen visszafordult, rámosolygott a lányra és adott neki egy puszit az arcára, majd még elfutott egy körre. Amy megkövülten és fülig elpirulva állt ott egy ideig, de nagyon boldog volt.

Folytatás következik.